Hírek - Információk

... amelynek keretében októberben olasz, német, portugál és francia résztvevõket láthattunk vendégül, és mutathattunk meg nekik egy kis részt ebbõl a nyugat-európai polgárok által talán kevésbé ismert kis országból. A projekt célja, hogy a résztvevõk megismerkedjenek saját, továbbá a többi nemzet kisebbségeivel és az õ helyzetükkel, illetve a velük kapcsolatban fellépõ problémákkal. Ezen felül lehetõsége volt a tizenegyedikesek egy kis csoportjának külföldi vendéget fogadni, majd a késõbbiekben kiutazni hozzájuk.
A római kirándulás egy kora hétfõi indulással kezdõdött, amelynek elsõ megállója a budapesti Liszt Ferenc repülõtér volt. Innen másfél óra repülõút vezetett a napfényes Itáliába, ahol vonatra szálltunk, és türelmetlenül vártuk a találkozást rég nem látott barátainkkal, hogy az elektronikus beszélgetések hosszú sora után végre ismét személyesen társaloghassunk. Az ,,elsõ” találkozáskor az angol még kissé nehézkesen ment, de késõbb szinte semmi gond nem adódott a kommunikációval. A nap további részét mi, bajai diákok már csak részben töltöttük együtt, mivel mindenki saját vendéglátóival tartott. Az örömteli találkozás után a pályaudvarról azonnal egy sétára indultunk a belváros egy kicsiny részében, ahol többek közt láttuk a Colosseumot, II. Viktor Emánuel olasz király mauzóleumát és „Az igazság száját”. Estére értünk csak haza, mivel a séta után még háromnegyed óra buszozás várt ránk (és Rómának a belsejébõl nem is a szélére utaztunk). Megérkezéskor Róma egy szép parkos részébe jutottam, ahol egy kicsinek semmiképpen nem mondható (5 szobás) lakásban voltam elszállásolva. A vendéglátó család is nagyon kedves és barátságos volt, így nem lehetett okom panaszra. Vacsorára pastát (azaz tésztát) kaptam – ekkor még nem sejtve, hogy ez az olasz specialitás egy biztos pont lesz a legtöbb idegenben töltött estén, mivel a hat ott töltött estébõl négyen ezt ettem.
A második nap reggelét az iskolában kezdtük, ahol egy matematikaórán vettem részt. Az óra után láttuk elõször a többi országból érkezett diákokat, majd (az ottaniakra majdhogynem általánosan jellemzõ késéssel és ráérõsséggel) elkezdõdött az elsõ elõadás a Rómában élõ bangladesi kisebbségrõl. Egy, a diákok által készített videofilm után egy igazi menekült mesélt az életérõl, helyzetérõl. Dél tájékán eredeti olasz pizzát ebédeltünk, majd Ostia kikötõvárosába tettünk kirándulást. Az ókori római kultúra maradványait, egy már rég letûnt, hajdanán nagy birodalom egy kis részét néztük meg. Az egyetlen csalódást számomra a tenger látványának elmaradása okozta (ehhez további 1,5 kilométert kellett volna gyalogolni, de erre nem volt idõ), minden más kifogásolhatatlan volt. Késõ délután mentünk csak haza, ahol természetesen pasta volt a vacsora elõ fogása. Este, egy a fiatalok által nagyon kedvelt térre mentünk el, ahol közelebbi ismeretséget kötöttünk német társainkkal is. Csak a következõ nap elsõ óráiban értünk haza.
A következõ napot – hasonlóan az elõzõhöz – az iskolában, tanórán kezdtük. Óra után a pakisztáni menekültekrõl tartottak nekünk elõadást. Délután egy új építésû zenekomplexumot, a világhírû Auditoriumot mutattak meg nekünk. A nap végét az elõzõ napi csapattal töltöttük, egy hamisítatlan tiramisu társaságában.
A csütörtöki napon már meglehetõsen fáradtak voltunk. Délelõtt nemzetközi összefogással, csoportokra osztva plakátokon dolgoztunk, amelyeknek a kisebbségekrõl kellett szólniuk. A nap hátralevõ részét a vendéglátóinkkal töltöttük. Elvittek minket Róma közepére, a nyüzsgõ belvárosba és egy hatalmas parkba. A fáradtságunkra való tekintettel az este csak hazamentünk, pastát vacsoráztunk és viszonylag korán (még aznap) aludni tétünk.
Másnap a vendégeké volt a fõszerep, ugyanis mindenki elõadta (kisebb- nagyobb sikerrel) a saját bemutatóját. Elmeséltük, honnan jöttünk, milyen a városunk és az iskolánk, mivel is foglalkozik a magyar csapat. A kezdeti izgalom után a prezentációnk végeredményben jól sikerült, és annak ellenére, hogy németes csoport vagyunk, véleményem szerint remekül helytálltunk. Megmutattuk, hogy a magyarok is tudnak valamit. A nap második felében Róma gyönyörû felét tekintettük meg, ahol többek közt a Trevi-kutat és a Pantheont néztük meg. Az utolsó elõtti éjjel étterembe mentünk, ahol természetesen pizzát rendeltünk.
Az utolsó együtt töltött napon nagy örömünkre sokáig aludhattunk. A búcsúebéd az iskolában volt. A nap második felében szabad program volt, amit vásárlással és fagyizással töltöttünk el, majd hazamentünk, ahol titokban tortát sütöttek a lányok, mivel a vendéglátómnak születésnapja volt. Ennek és az utolsó nap tiszteletére a búcsúeste során a diákokkal egy igazán jó étterembe mentünk, amelynek népszerûségét mi sem mutatja jobban, minthogy a vendéglátóhely az utolsó helyig telve volt, és a bejárat elõtt várakozók hosszú sora állt. Csaknem éjfélig maradtunk itt. Miután elfogyasztottuk a pizzát, és kibeszélgettük magunkat, éjszakai sétára indultunk. A séta vége egy olyan keserédes pillanat volt, amikor még mindenki boldog volt, hogy együtt vagyunk, de már éreztük, hogy valami nagyszerû véget ért.
Vasárnap kora reggel indultunk a repülõtérre, mivel már hét órára ki kellett érnünk. Ezután könnyes búcsút kellett vennünk olasz barátainktól, és mindenki remélte, hogy valaha, még ebben az életben lesz olyan szerencsénk, hogy viszontláthassuk egymást. Örültem a hazautazásnak, de nehéz szívvel hagytam ott Rómát.
Mindent egybevetve jó volt egy hét után hazatérni és viszont látni a saját családomat. Abban az egy hétben, amit távol töltöttem igazán jól éreztem magamat, rengeteg élménnyel gazdagodtam, fejlõdött a nyelvtudásom és mindenekelõtt nagyszerû embereket ismerhettem meg, így ezen a héten felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, továbbá szerencsés vagyok, hogy eljuthattam ide, ezekkel az emberekkel.