Hírek - Információk

Cikk a Képes Újság 2. számában

2010. janu�r 27.

Amilyen fiatal, olyan sokoldalú, hiszen egyszerre játszik, rendet, intézi társulata ügyeit, sõt még gyerekeket is oktat a szakma rejtelmeire. Õ Ottmár Attila, a Bajai Fiatalok Színháza mûvésze és megalapítója, aki városában joggal tölthetné be a kultúra nagykövete pozíciót is.
- Milyen élmény hatására kezdett el érdekelni a színjátszás?
- Két meghatározó élményem volt. Az egyik még hatodikos koromban, amikor a szüleimmel megnéztem a Madách Színházban a Macskák címû musicalt. A másik pedig már középiskolásként - akkoriban a kecskemétii színház vendégszerepelt Baján, és az egyik este - ajándékba kapott bérlettel - apukámmal néztem meg Molnár Ferenc A testõr címû darabját. Attól kezdve teljesen elvarázsolt ez a közeg, és rendszeres színházba járó lettem.
- Sõt nemcsak színházba jártál, hanem a gimnáziumban te magad is szerveztél színistúdiót. Mennyire volt ez akkor egy tudatos és hosszú távú terv?
- Akkor még nem volt az. Végzõsökként mi csak meg akartuk mutatni magunkat, ezért egy zenés jótékony célú elõadás erejéig összeállítottunk egy jó kis csapatot. Mivel azonban nagy sikere lett, a kezdeményezés folytatódott, s a csapat állandóvá vált.
-Majd néhány év múlva ebbõl alakult ki a mai Bajai Fiatalok Színháza...
- Igen, de nem rögtön. Elõször csak idõszakosan játszottunk és zenés jótékonysági elõadásokat szerveztünk - a III. Béla Gimnázium nevébõl adódóan BéláShow címmel - amivel a városi kórház gyermekosztályát támogattuk. Késöbb a Kis herceg címû elõadással már a prózai színjátszás felé is nyitottunk. A színistúdió népszerû lett a városban, és olyan sokan csatlakoztak hozzánk, hogy kinõttük a gimnázium kereteit, így 2008-ban megalapítottuk a Bajai Fiatalok Színházát.
- Szerinted mi a színházatok legfõbb különlegessége, fontossága?
- Mindig arra törekszünk, hogy ne csupán egy átlagos színjátszókör legyünk, amely néha elõad 1 - 1 darabot, hanem hogy állandó városi társulatként egy teljes színházi kultúrát teremtsünk meg Baján, sõt a határon túl is, hisz több fellépésünk volt már például Franciaországban, Romániában, Szerbiában.
- Rengeteg dologgal foglalkozol. Ha a szakmádról kérdeznek, elsõsorban melyiket említed meg?
- Nehéz kérdés, de azt hiszem, elsõsorban drámapedagógusnak és rendezõnek érzem magam; nem tudnék csak egyet kiemelni a sok közül.
- Ha ilyen komoly szinten foglalkozol a színjátszással, hogyhogy nem jelentkeztél a Színház- és Filmmûvészeti Egyetemre?
- Korábban megfordult a fejemben, de túl sok minden érdekelt egyszerre ahhoz, hogy "csak" színész szakra jelentkezzem. Engem minden foglalkoztat, ami a színházzal kapcsolatos - a játék, a rendezés és a tanítás is -, amit Baján a gyakorlatban próbálhattam ki, sõt itt helyben mûvelõdésszervezést, majd Zsámbékon drámapedagógiát kezdtem el tanulni, és mindez annyira lekötött, hogy végül már nem volt lényeges, hogy jelenkezzem az egyetemre.
- Egy évig Budapesten is dolgoztál. Hogyan adódott ez a lehetõség?
- A DUMASzínház vezetõje és egykori zsámbéki csoporttársam, Duma Zsolt egyszer meghívott hozzájuk vendégszerepelni. Egy alkalommal a SCHERZO elnevezésû zenés színpadok országos fesztiváljára elmentem velük, ahol felfigyelt rám Miklós Tibor dalszövegíró - rendezõ, a rendezvény zsürijének elnöke. Õ hívott meg a Rock és Musical Színházba, amit örömmel el is fogadtam, nagyon szerettem velük játszani. Az ottani társaimmal késõbb Budapest Musical Company néven külön társulatot is alapítottunk.
- Mégsem maradtál a fõvárosban, inkább visszatértél Bajára. Miért jó számodra vidéken szinésznek lenni?
- Lokálpatriótának tartom magam, s itt egyszerre csinálhatom mindazt, amit szeretek, vagyis foglalkozhatok a színház és a színjátszás összes szegmensével, sõt taníthatom is mindezt. A városban elismerik és megbecsülik a munkámat, és nem utolsósorban vab egy csodálatos közönségünk is, akik nagyon hálásak a színházi tevékenységünkért. Bár nagyon szerettem Budapesten játszani, igazából itt, Baján érzem teljesnek az életem, hiszen Pesten csak a színészettel foglalkozhattam. Azonban a fõvárost ma sem hanyagolom el, mert - ahogy a DUMASzínházba is - vendégként a mai napig visszajárok.
- Mire készülsz jelenleg?
Most a "Hippolyt a lakáj" címû zenés vígjátékot próbáljuk, amit élõ zenekarral mutatunk majd be január 30-án. Ezután a "LGTábor - Mindenki másképp csinálja" címû, LGT slágerek felhasználásával készült, általunk írt musicalt adjuk elõ, két produkcióval pedig a gyerekeket célozzuk meg; Lázár Ervin "A fájós fogú oroszlán" és Erich Kastner "Emil és a detektívek" címû darabja kerül majd mûsorra.
- Ha akad egy kevés szabadidõd, mit csinálsz a legszívesebben?
- Mivel társasági ember vagyok, mindig sokan vesznek körül - fõleg a barátaimmal szeretek közös programokat szervezni. Emellett szívesen hallgatok zenét, olvasok vagy internetezek, és a filmeket is nagyon szeretem. És persze meglátogatom a családomat: a szüleimet Kecskeméten, és a testvérem családját Szegeden.
- Mit tanácsolsz annak, aki hasonló kultúrális célokat akar megvalósítani saját városában, mint te Baján?
- Mindenekelõtt a színház iránti érdeklõdéssel és nagy kitartással kell rendelkeznie. Én hiszem, hogy mindenki született valamire, így ha az ember kitûz maga elé egy célt és kihasználja az adottságait akkor semmi nem jelenthet számára akadályt.
Forrás: KÉPES ÚJSÁG - Matuz Melinda cikke