Margalits Ede

MARGALITS EDE
(1849-1940)

Zágrábban született, de középiskolába - s talán magyar szóra - szülei Bajára adták. 1860-tól 1866-ig voltiskolánk tanulója. Negyedikes korában - "jeles előmenetelű s dicséretes erkölcsű tanuló" lévén - 10 forint jutalomban részesült. A VII-VIII. osztályból talán összevont vizsgát tett, s a bécsi egyetemi vizsgák után 1870-71-ben "vidéki szláv nyelveket" tanított a bajai tanítóképző intézetben. 1871-től 1879-ig volt iskolánk tanára. 1875-ben bölcsészdoktori vizsgát tett, 1876-77-ben a közoktatási minisztérium ösztöndíjával Párizsban folytatott tanulmányokat.

A magyar nyelv és irodalom és a görög nyelv tanára, de emellett rendkívüli tárgyként tanította a franciát, gondozta az iskolai könyvtárat, és vezette az önképzőkört is. A kör tagjainak irodalmi dolgozatait, verseit 1872-ben kötetben adta ki.

Iskolai munkáján túl jelentős közéleti és irodalmi tevékenységet is folytatott. Az 1874-től megjelenő Baja c. hetilapnak munkatársa, majd 1878-79-ben szerkesztője volt. Közben irodalomtörténeti tanulmányokat írt, s Bácskai szólások és közmondások címmel önálló kötetet adott ki. Az iskola értesítvényeiben két tanulmánya jelent meg.

Később a zombori főgimnázium igazgatója volt (a Bács-Bodrog megyei Történeti Társulat évkönyveinek szerkesztője), 1891-től Budapesten a horvát internátust vezette. 1895-ben a budapesti egyetemen a horvát nyelv és irodalom tanára lett.

Sokirányú tudományos munkásságot folytatott. A 20000 szólást tartalmazó Magyar közmondások és közmondásszerű szólások mellett Zrínyi Miklós, a költőa legjelentősebb önálló munkája. Horvátból és szerbből fordított, magyar-horvát, horvát-magyar szótárat szerkesztett.