Szarvas Gábor

SZARVAS GÁBOR
(1832- 1893)

A magyar nyelvművelés megteremtője 1842 és 1848 között volt iskolánk tanulója. Mindvégig kiváló eredményt ért el. Elsős korában a Miszura-alapítvány 25 forintjával jutalmazták.

Bencés novícius lett, de 1852-ben kilépett és jogra iratkozott. Betegsége miatt többször is kénytelen volt hosszabb időt pihenéssel tölteni. Mivel lelkesedett a négyszólamú éneklésért, az 1856-57. tanévben itthon tartózkodásának néhány hónapja alatt önként tanítgatta azt, a következő tanévben pedig már a műének óraadó tanára volt. 1858-ban Egerben vállalt tanári állást, de - az első hívó szóra - 1860 márciusában visszatért Bajára, és iskolánk rendes tanáraként működött.

Már 1858-ban megjelentek tárcái a Hölgyfutárban, hazatérve a Bajai Közlönyben és az Aldunai Lapokban közölt humoros írásokat Pap Riska álnéven. Az utóbbinak egy ideig társszerkesztője is volt. Nemsokára éppen emiatt kellett Baját elhagynia. Pozsonyban, majd Pesten tanított.

Országos hírnévre nyelvészeti munkásságával tett szert. 1872-ben megalapította a Magyar Nyelvőr című folyóiratot. Küzdött a magyartalan szóalkotások ellen, kiváló etimológiai cikkeket írt. Az új folyóirat köré csoportosította a magyar nyelvtudomány legtehetségesebb munkásait.

A magyar igeidők című munkájával (1872) akadémiai jutalmat nyert. Simonyi Józseffel együtt szerkesztette a Magyar Nyelvtörténeti Szótárat.

Eredményes munkássága elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagjává választották.

1879-ben súlyos szembetegség támadta meg, látását teljesen elvesztette, 1881-ben nyugalomba vonult.