III. Béla király
1172-től 1196-ig Magyarország királya volt. Uralkodása alatt Magyarország Közép-Európa vezető hatalma lett.
Béla a bizánci udvarban nevelkedett és I. Komnénosz Mánuel bizánci császár fegyveres segítségével emelkedett 1172-ben a magyar trónra.
Béla megerősítette a dinasztikus trónöröklés intézményét azzal, hogy kiskorú fiát, Imrét kinevezte utódjának.
Az övé volt az egyik leghíresebb királyi udvar Európában.
Béla Bizáncot megtagadva felvette a római katolikus vallást, segítséget kért Rómától, és szoros kapcsolatokat teremtett Franciaországgal.
Első felesége, Chatillon Anna halála után feleségül vette Margitot, II. Fülöp Ágost francia király testvérét.
Uralkodása alatt számos magyar nemesember végezte tanulmányait Párizsban, akikből később vezető diplomata lett.
Béla ciszterci és premontrei szerzeteseket hívott Magyarországra, akik bevezették a földművelés korszerű módszereit.
Dalmácia visszahódítására irányuló kísérletei csak részleges sikerrel jártak, bár ennek érdekében két véres háborút vívott Velencével (1181-88 és 1190-91).
Másfelől azonban segített a szerbeknek, hogy kivívják függetlenségüket a görögöktől, és nemzeti királyságot hozzanak létre.
Megpróbálta ifjabbik fia, András számára megszerezni Halicsot (Galíciát), és támogatta II. Izsák (Isszaák) Angelosz bizánci császárt a bolgárok ellen.
III. Béla az Árpád-ház legnagyobb uralkodóinak egyike volt.
|